1940. szeptember 3.

A bukaresti magyar követ, Bárdossy László e napon kelt számjeltávirata szerint a Brassóban és a környező falvakban élő magyarok közül nagyon sokan, élükön a református lelkészekkel és tanítókkal, vagyonukat hátrahagyva, Észak-Erdélybe költöznek.

1940. szeptember 6.

Bárdossy László jelenti a magyar külügyminisztériumnak, hogy "román lapok nyílt izgatására bukaresti gyárakból és más vállalatoktól a magyarokat felmondás nélkül és tömegesen elbocsátják".

1940. szeptember 11.

A magyar kormány Bárdossy László javaslatára egy háromtagú delegáció Bukarestbe való kiküldéséről határoz, az optálási kérdések mielőbbi tisztázása érdekében. A bécsi döntés határozatának 3. és 4. pontja értelmében ugyanis az észak-erdélyi románoknak és a dél-erdélyi magyaroknak jogukban áll a román, illetve a magyar állampolgárság javára optálni. Ezt hat hónapi határidőn belül tehetik meg, a távozásra további egy év áll rendelkezésre. Ingóságaikat magukkal vihetik, akárcsak az ingatlanok értékesítéséből befolyt pénzt.

1941. február 26.

Bárdossy László magyar külügyminiszter és Gheorghe Crutzescu budapesti román követ előzetes megállapodást ír alá Budapesten az optálási jog időpontjának szabályozásáról. A jegyzőkönyv értelmében az optálásra nézve Bécsben megállapított hat hónapi határidő "a két kormány által közös egyetértéssel megállapítandó későbbi időpontban fogja kezdetét venni." Ilyen értelmű megegyezés azonban a továbbiakban nem születik, így az optálás részletkérdései továbbra is tisztázatlanok maradnak. Az optálást mint jogforrást a magyar kormány ezért nem ismeri el.